Szuhafő

Részletek

Megjelent: 2015. máj. 02. szombat, 18:11

Szuhafő zsákutcás kisközség a szlovák határ közelében, a Putnoki-dombságot az Aggteleki-karszttól elválasztó Szuha-patak forrásokkal teletűzdelt, szabdalt völgyfőjében. Rendszeres autóbuszjárat köti össze a 30 km-re lévő Kazincbarcikával. Neve az elhelyezkedéséből adódik: a Szuha patak név és a forrás értelmű (víz) fő összetétele. Egyes adatok szerint 1332-ben már egyháza volt, lelkipásztorral. Ismeretlen időben épült temploma 1763-ban leégett. 1427-ben Zuhawef néven említi az írás. A községnek az évszázadok során több birtokosa volt: a Máriássy, a Vattay, a Miskolci és végül a Ragályi család. A XVIII. században tűzvész pusztítja el. Ma is álló temploma 1782-ben épült. Tornyot ekkor még nem kap, 1861-ben készül el a templom homlokzatának jobb oldalán álló harangtorony. 1906-ban kapja vissza régi nevét, azóta újra Szuhafő. A katolikus lakosság 1973-74-ben építette a Szent Erzsébet tiszteletére szentelt kápolnát.
Szuhafő lakóinak száma a II. világháború óta folyamatosan csökken. A közeli városok, az iparvidék szívta el a lakosság aktívabb részét. Ennek eredménye az elöregedés, a demográfiai mutatók romlása. Az elöregedés biztos fokmérője az alacsony gyermekszám. A munkanélküliség itt is jelentős, örvendetes viszont a vállalkozási kedv élénkülése. Az alapfokú oktatás hiánya nem jelenti a kulturális élet hiányát Szuhafőn. A művelődési ház mellett a községi könyvtár szolgálja a lakosság művelődését. Kiépült a falugondnoki szolgálat, ami hatékonyabbá teszi a községért való tevékenykedést.
A község viszonylagos elzártsága, természeti értékei, Aggtelekhez való közelsége vonzóvá teszik a turizmus számára. Szuhafő környékén nem folyt bányászat és ipari termelés, ezért a természet érintetlensége kiváló terepet nyújt az ökoturizmus számára.