Sajókaza

A gazdag történelmi múlttal rendelkező Sajókaza a Borsodi-dombság peremén, Kazincbarcikától 6 km-re észak-nyugati irányban, a Sajó bal partján fekszik. Vasúton és gépkocsival egyaránt jól megközelíthető. A település már a kora Árpád-korban lakott volt. A XIII. század elején a Miskolc nemzetségbeli Bors ispán birtoka, akitől a tatárjárást követően a Rátót nemzetség tulajdonába került. Írásos említésével szintén e században találkozunk először, általában Caza és Cassa alakban. A pápai tizedlajstromok alapján tudjuk, hogy már egyháza is volt. A XIV. században a falu a Sajó-völgy legvirágzóbb települései közé tartozott, saját vásárral és piactérrel. A Rátót nemzetség a század derekán a falu határában Szent János tiszteletére ágostonrendi monostort alapított. A virágzó település a XV. század folyamán mezővárosi rangot kapott. Ezt a szép ívű fejlődést törte ketté a törökök magyarországi hódítása. A következő évszázadban a már főleg reformátusok lakta község nagyrészt a Rákóczi család birtokába került. A szabadságharc bukása után, sok környékbeli településhez hasonlóan a Radvánszky-uralomhoz csatolták. A következő 200 évben a család és Sajókaza neve összefort egymással. Emléküket őrzi a mai iskolaként működő egykori magasföldszintes kastélyuk, amely 1830-ban klasszicista stílusban épült.
Az első világháborúban 67 sajókazai lakos halt hősi halált, akinek emlékét Szabó József szobrászművész 1924-ben felavatott emlékműve őrzi. A településre a XIX. századtól kezdve folyamatosan erősödő mértékben nyomta rá a bélyegét a szénbányászat. A település műemléki épülete a Rákóczi utcában található református templom. Sajókazát nem csak műemlékei, hanem rendezvényei miatt is érdemes felkeresni. A minden évben megrendezésre kerülő Szent Iván-napi falunap, a Szent István-napi vígságok, az Anyák-napi búcsú és az országos vásár egyaránt kellemes kikapcsolódást nyújt az idelátogatók számára.

Honlap: www.sajokaza.hu