Izsófalva

Izsófalva nagyközség a Borsodi-dombság keleti peremén, a Szuha- és Ormos-patakok formálta hullámos völgyben fekszik. Sűrű autóbuszjárat köti össze Kazincbarcikával, és a terület bányászfalvaival. Vasútállomása van a rudabányai szárnyvonalon. A kora középkori település két részből áll, Disznósból és Horvátból. Oklevelek tanúsága szerint a XIV. században a Putnoki család volt a birtokos. A família több évszázadon keresztül tulajdonolta a területet. A török a XVI. században elpusztítja, majd mint hódoltsági terület adózik. A reformáció térhódítását követően 1605-ben filiákkal is rendelkező önálló egyháza van a településnek. Befolyását a XVIII. századi rekatolizáció során veszti el. Az erdő- és mezőgazdaság mellett a század elejétől egyre erőteljesebb az ipar jelenléte. A terület jelentős barnaszénkészletét több bánya aknázta ki. Itt született híres szobrászművészünk, Izsó Miklós (1831-1875). Az ő tiszteletére változtatták meg a gyakran gúny tárgyát képező Disznóshorvát elnevezést 1950-ben Izsófalvára.

Honlap: www.izsofalva.hu